Ne ugráljunk, mert az oroszok elzárják gázt. Az európai közbeszéd meghatározó gondolatává vált az előbbi mondat. Nincs olyan konfliktushelyzet, nincs olyan orosz provokáció, amikor ne hasítana belénk a félelem. Mi lesz akkor, ha tényleg elzárják?

Valóban semmi jó. Az első hónapokban elszabadul az infláció, jegyrendszert vezetnek be a benzinre, talán az élelmiszerekre is. A GDP visszaesik. Tömeges elbocsátások és a jóléti kiadások (nyugdíj, segély) lefaragása kíséri majd az orosz blokádot.

Aztán elkezdjük modernizálni az otthonainkat, hogy kevesebb energiával is tudjunk fűteni. A kocsi helyett átszokunk a buszozásra vagy a biciklizésre. Kamionok helyett pedig vasút szállítja majd a „létfontosságú” kínai kütyüket. Atom-, víz- és szélerőművek is épülnek százszámra. És hibrid autókban döngetnek majd a tizenéves tahók a balatoni szórakozóhelyek előtt. Igazi apokalipszis. Nagyon félelmetes.

Az oroszok az első hónapokat meg sem érzik. Míg az EU-ban tombol a válság, addig Putyin a hatalmas orosz valutatartalékból zsoldot fizet, segélyt oszt és kétnaponta ájulásig piálnak Medvegyevvel. (Rossz nyelvek szerint ilyenkor már előfordult olyan is, hogy meztelenül lassúztak a Titanic zenéjére, de ezt hiteles forrásból eddig nem erősítette meg senki.)

Aztán elfogy a pénz és kiderül, hogy nincs orosz gazdaság, nincs orosz hadsereg és nincs orosz állam az Európából érkező gáz/olaj milliárdok nélkül. Megpróbálnak bizniszelni a kínaiakkal, de mire elkészülne a Novoszibirszk-Peking gázvezeték, addigra már rég egy szibériai transzportban találják magukat. Számomra nyitott kérdés, vajon Putyin után egy sokkal sötétebb, vagy egy sokkal felvilágosultabb figura lesz –e a Kreml ura? Erre nem tudok válaszolni, mert bármilyen magas szinten is művelik, a futurológia nem egzakt tudomány, amint azt az Öszvér feltűnése bizonyítja az Alapítvány harmadik kötetében.

A fenti gondolatmenettel természetesen Moszkvában is tisztában vannak. A gázcsap elzárásával sokkal többet kockáztatna Putyin, semhogy azt valaha is megtegye. Mégsincs olyan európai politikus, aki megfenyegetné az orosz medvét, hogy ha nem veszi ki a mancsát Grúziából, akkor elzárjuk a vezetéket. Mi elbukjuk a jólétünk egy (talán jelentős) részét, ők meg a középhatalmi státuszt. Itt zsarolási pozícióban az EU van és nem Putyinék. Mégis ők emberkednek, és mi kussolunk.

Azért, mert az európai politikai elit megosztott. Részben azért, mert rövidlátók és lebecsülik az orosz veszélyt. Nagyobbrészt azért, mert megvették kilóra őket. Amikor az egykori német kancellár és antifasiszta szónok Gerhard Schröder elvállalta, hogy néhány millió márkáért egy orosz állami cég alkalmazásába áll, akkor nemcsak legendás olajipari szaktudását adta el, hanem azt a fekete noteszt is, amiben a spanjai elérhetőségeit tartja. A hosszú évek óta szövögetett kapcsolati háló (az orosz lobbi) erejét jól mutatja az a bénultság, ahogy Európa a grúziai hadjáratra reagált.

Az oroszok csodafegyvere valójában nem a gáz, hanem a KGB.