A női tornát egy nagy nemzetközi pedofil összeesküvés tartja az olimpia programján. Az apró fürdőruhákban ringó piciny mellek, az erősen sminkelt gyermekarcok, a törékeny testeket megtörni igyekvő fallikus szimbólum (gerenda) és a ketrecbe zárt majmok produkcióira emlékeztető korlát. Mintha Pasolini Salója elevenedne meg előttünk modern, XXI. századi díszletekkel.
Akkor is undorító az egész, ha tudom, hogy kitiltották a 16 év alatti versenyzőket. Undorító, mert akármit is mond a személyi, ezek a lányok még gyermekek. És lelki szemeim előtt megjelennek a nyálcsurgató szerelmesei a tornának, akik junior versenyekre járnak és cserélgetik a jövő nagy sztárjairól készült videókat és fényképeket.
Az önmagában is nevetséges, hogy bizonyos korosztályokat kitiltanak a versenyekről. A világ legjobb női tornászát keresik, vagy a világ legjobb 16 feletti tornászát? Ugyanis ez nem mindegy. Ha az előbbit, akkor engedjék be a 11 éves Xiau Qua-t a versenyre és győzzék le tisztességes eszközökkel. Ha a világ legjobb 16 feletti tornászát keresik, akkor rendezzenek egy senior versenyt, adják el a performanszt az HBO-nak, esetleg a Fővárosi Nagycirkusznak, de takarodjanak az olimpia programjáról.
Máskülönben a pontozásos „sportágaknak” semmi keresnivalójuk az élsport világában. Ha két teljesítményt nem lehet mérhetően, objektíven összehasonlítani, akkor azt a két teljesítményt nem szabad versenyeztetni semmilyen formában. Nincs versírás, nincs filmkészítés, nincs zeneszerzés az olimpia programján. És hol vannak a latin táncok, a keringő és a csárdás? Miért nem csinálunk belőlük is olimpiai aranyat? Palóc táncokban, palotásban és csárdásban mindjárt nyerhetnénk három férfi, három női és három csapat aranyat. Kilenc arany, csak táncokból.
Újra (sport)nagyhatalom lehetnénk.
